Kóbeja

Kedves olvasónk kérdésére válaszolva, az illető gázfegyver egy Tokyo Marui AMT Hardballer BB-pisztoly. Szigorúbban néz ki, mint amekkora veszélyt valójában jelent, bár szokatlanul sok fém is van benne, tehát ütni még csak-csak lehet az agyával egy viszonylag nagyot.

A címben említett valami pedig egy pékség-vendéglő kombináció, mellesleg ebből is van sok, és Csófu állomás közelében is van egy. A minap úgy döntöttem, elég volt az állandó olcsókaja-olcsókifőzde élelmezésből, és egyébként is régen ettem normális kenyeret. (Az a szivacs, amit itt a boltban lehet kapni kenyér néven, az kiválóan alkalmas például hútőszekrényt pucolni, de másra nem nagyon.) A Kóbejában pedig az a történet, hogy az ember rendel valamit, és némi plusz pénzért megkóstolhatja a pékség bármely kenyerét, pontosabban még ennél is remekebb a dolog, mert nem kell menni válogatni, hanem sürög-forog a pincér és hozza a frissiben sült különféle finomságokat.

Ami miatt előszedem a történetet, az az, hogy épp nem volt nálam olvasnivaló és ezért alaposan ráértem megnézegetni a vendéglőt meg odafigyelni az apróságokra. Tudom, hogy sokadszor ismételni fogom magam, de itt igenis mernek a vendég előtt főzni (és az látja, hogy miből készülnek az ételek, nemcsak reménykedik, hogy tényleg), hogy patyolattiszta minden (beleértve a vicces német péklánkáknak öltözött pincérnőket), hogy teljesen megfizethető áron (kb. 2000 yenről beszélünk, húsétellel együtt) valóban minőséget kap az ember, az is jól jár, aki finomat keres, az is, aki közben jól is akar lakni, meg sem említem, hogy ugye itt nincs borravaló, és miután én nem igazán iszom kávét és teát is csak ritkán, gond nélkül el lehetett cserélni a menüben azt egy narancslére… és  még hosszan sorolhatnám. És igen, nagyon finom tud lenni az áfonyás kalács…

Szóval ha valaki jár a környéken (Keió-vonal, Fuda állomástól olyan 200 m, Csófutól olyan 800), térjen be és alighanem szintén kellemesen fog csalódni.