Kezdek kicsit ambivalensen viszonyulni ehhez a dologhoz. Legutoljára – hihetetlenül hosszú idő, négy hónap(!) Japán után – kis hazámba látogattam, és persze jött a reverse cultural shock. Egész idáig én úgy voltam vele, hogy én nem lehetek akkora nagy ember, hogy ne tudjak metróra meg buszra meg villamosra szállni – én most nagyon elnézést kérek, de azt hiszem, fel fogok hagyni ezzel a szokásommal.
Nap mint nap ébresztenek itt rá arra, hogy milyen kevésen múlik, hogy emberek (relatíve) tisztességben, becsülettel éljenek egymás mellett. Van ugye az a történetem, hogy amikor fentfelejtettem a zakómat a vonaton, vigyorogva ballagtam vissza az állomásra, hogy úgyis meglesz (és amikor másodszor játszottam el, még meg is voltam sértődve, hogy a másik végállomáson találták csak meg). Ilyen egyszerű. Nem veszem el, ami a másé. (Épp most olvastam, hogy embert épp csak meg nem hurcoltak a rendőrök otthon, mert le akart adni egy talált pénztárcát.)
És persze, itt is vannak gerinctelen politikusok, meg itt is van egy csomó disznóság, de ha kiderül, akkor az az illető NEM ÚSSZA MEG és maximum az emlékiratait irkálhatja az élete maradék részében valami távoli szigeten. És klasszikus japán politikusmondás, hogy sokmindennel lehet vesztegetni, de “pénzt és nőt tilos elfogadni, mert abba belebukik az ember”.
Szoktak jönni emberek, hogy mertígy, mertúgy: basszus, miből képzeli valaki, hogy nekem bármit ingyen adtak? Most olyat tennék, amit nem szoktam, beidézném egyik kedvenc bloggeremet:
A másik, ami mindig felnyomja bennem az ideget, ha ilyet látok, a “jobb sorsra érdemes”-szindróma. Szerintem aki tehetséges valamiben, eléggé ahhoz, hogy motivált legyen, az tűzön-vízen keresztül is eléri a célját, lásd pl. Gauguin, illetve a bori noteszben sem az áll, hogy “szerintem nagyon szép verseket tudnék írni, de a munkaszolgálat taposómalma kiölte belőlem az ihletet”. Személyes tapasztalataim szerint az ún. jobb sorsra érdemes fiatalemberek, ha a környezetük gondoskodik arról, hogy legyen idejük és nyugalmuk megvalósítani önmagukat, akkor leginkább a számítógépes játékok terén találják meg önmagukat, mások meg internetes társkereső oldalakon találják meg őket.