Maid café

Át kellett mennem Akihabarára vásárolni egy pár apróságot. Kilenc évvel ezelőtthöz képest meglehetősen átalakult. Eltűnt egy csomó kis bolt, születtek óriási épületek, a Jodobasi Kamera épített egy hatalmas áruházat (állítólag kaszál is vele rendesen), és a szokásos kínálat mellé felvett még olyan dolgokat, amiket lehet árulni az otaku-knak, például iszonyú mennyiségű modellt (nemcsak hajók, BB-golyós légpisztolyok meg puskák is), jó drága menedzsercuccokat, sőt, még bicikliket is.
Az egyik ok persze, ami miatt Akihabara – vagy ahogy itt szeretik emlegetni, Akiba – átalakult, az Internet, ahol jól ki lehet keresgélni a legjobb árakat, nem kell már végigjárni a több száz kis üzletet. Tönkre is ment közülük jó néhány. Viszont cserébe elkezdtek kiszolgálni egy másik réteget, ezeket a bizonyos otaku-kat: megjelent egy csomó képregénybolt Akihabarán, meg egy furcsa fajta bár, aminek az egyik első, és máig nagy képviselője az At Home (@home). Emlegetik többféle nyelven is, a Wikipédián „cosplay restaurant” néven találni meg, itt leginkább a médo-kafé (maid café) néven hallottam. Úgy tűnik, mások is ki vannak tőle akadva rendesen. Személyesen még nem jártam ilyenben – előbb-utóbb muszáj lesz, hogy utána istenigazából szidhassam –, de amennyire az elmondások alapján értem, igazi, magába fordult, dekadens, életképtelen faszkalapoknak való hely, ahol csini ruhákba öltözött leánkák bánnak a vendéggel úgy, mintha tényleg otthon lenne, és ők lennének a fiatal szolgálólány (van már olyan is, ahol a nemlétező húgot játsszák el). Például amikor az ember belép, úgy köszönnek, hogy o-kaeri naszai, vagyis hogy isten hozta itthon. Japánban egyébként is profi mindenütt a kiszolgálás, a legbüdösebb tésztavendéglőben is, de itt pont arra mennek rá, hogy tényleg kinyalják a vendégnek… na nem szó szerint, de majdnem, most olvasom, hogy van, ahol lábmasszázs is van…
Ami viszont nagyon szórakoztató, hogy így most, hogy sokadszor járok Akihabara felé, ezek a médo-szan-ok (akik reklámozzák a helyeket az állomás előtt) még toleráns mércével is bántóan rondák. (A képeken szebbek). Na persze, aki kicsit is kinéz valahogy, nem szorul rá erre a munkára – mondták sokat látott kollégáim.