Ez a nap se volt sokkal izgalmasabb: a fejembe vettem, hogy mennél többet begépelek a szavakból, és szinte egész nap a masina előtt ültem. Meg is lett az eredménye, több, mint négyszáz kanjihoz több, mint ezerötszáz példaszót írtam be éjfélig..
Attila szerzett valahonnan egy hirdetési újságot, amit én egyszer már fanyalogva végigolvastam, de nem tetszett. Aztán eszembe jutott valami, és amikor mégegyszer áthozta megmutatni, tényleg találtam benne eladó telefonvonalak hirdetéseit. Márpedig ez fontos, mert állítólag újonnan egy telefonvonal már 80 ezer yen fölött van, és itt meg úgy 65 ezer körül hirdették.
Kiírtam, és elkezdtem hívogatni a számokat; volt, ami már nem is létezett, mert három nap alatt eladták, volt, ahol nem voltak otthon; végül negyedikre felvette egy japán hölgy, és egészen profin elkezdett velem tárgyalni. Azt hittem, ő valami ilyesmivel foglalkozik, olyan gyakorlottan sorolta, hogy mikre lesz szükségem. Mindenesetre megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, Tokióban, Gotanda állomáson. A környéken már jártam, de pont erre még egyáltalán nem.