Megint Japán

Sikerült kicsit hosszabbra hagyni a hallgatást, mint terveztem, de hát végül is tényleg nem itt voltam, hanem Magyarországon, és a blog címe nem az, hogy “Sabolc not in Japan” vagy “Sabolc mindenütt”.

Viszont most pár órája ismét Japánban, és majdnem minden majdnem nagyon klassz… például az utazás során egyrészt sikerült megjavítani a múltkori, háztól-házig 20,5 órás rekordot, méghozzá nagyon látványosan, 18 órára (pedig nem is taxival jöttem haza, hanem busszal), másrészt jót tett az atomreaktor-leolvadás a repülős turizmussal, mármint persze éppenhogy rosszat, de ettől három helyen ültem egyedül a gépen (durván foghíjas volt a Bécs-Tokió járat). Sajnos, ennél sokkal kevésbé volt foghíjas a SwissAir, mielőtt csődbe ment, szóval meglesz ennek a böjtje, de most éppen nagyon jó volt utazni. Csak betörték a bőröndömet (ezeréves Samsonite, azt hittem, felrobbantani sem lehet, de ezek szerint volt az a hegyes valami más).

Ha már utazás, persze nagyon ügyesen bejelentkeztem még otthonról, a weben, a reptéren tényleg csak kinyomtattam a beszállókártyákat, és éppen azon örvendeztem, hogy névre szólóan köszönt a gép az útlevél beolvasása után… amikor is a hátam mögött megszólal egy hang, hogy “Varga úr, kérem, ne állja el az utat”. Épp azon törtem a fejem, hogy na ezt hogy találta ki a gép, de aztán persze csak régi cimborám utazott éppen Kínába, szintén Bécsen keresztül. És nem sokkal mögöttem érkezett még egy ismerős arc is, bár nem ennyire kicsípve:

(Nem, én nem karatéztam, és elsőre nem is a hétdanos Furkó shihan tűnt fel, hanem a kb. feleakkora, szintén kopasz, melegítőnadrágos másik fiatalember, aki azzal az összetéveszthetetlen karatés mozgással haladt előre… :-))

Szintén komoly pozitívum volt, hogy végre van Naritán, a bevándorlásnál külön sor a “re-entry permit”-tel rendelkezőknek, ettől aztán szó szerint 5 perc alatt végeztem azzal a procedúrával, ami egyszer már tartott majdnem két órát. Igaz, most nem volt olyan hatalmas sor, láthatóan tényleg durván visszaesett a turizmus.

A Narita Expressen színesben olvashattam, hogy Keihin-Tóhoku vonalon megint valaki a vonat elé ugrott, ettől a menetrendet “igazították” (az angol fordítás lényegretörőbb: “stopped”). Japánba jövet tessék Suica & NEx akciós csomagot kérni, az egyébként Yokohamáig majd négyezer yenes jegy helyett 1500 yen, és 2000 yennyi Suica (pénzkártya) ajándékba, az egész 3500 yenért. Aki max. két hétre jön, kérheti oda-vissza is.

És egy kis demagógia: némi kuponokból kifolyólag az elmúlt hónapban sikerült ennem több alkalommal és több magyar McDonaldsban is Big Mac szendvicseket, amire én kifejezetten úgy emlékeztem régről, hogy szeretem. Száraz volt a buci, de még a hús is, és nagyon nem volt jó, és nem értettem, mit is kedveltem ezen. Most itt Negishi állomáson a buszra várva vettem egyet itt (naná,  hogy akciósan, most 200 yen hónap végéig), és komolyan ég és föld. Ez Big Mac. Otthon szutyok.