Így is lett. Az óra nehéz volt, de nem annyira, amennyire beígérte. Utána bekéredzkedtem a számítógépes terembe, lemásoltam a japán DOS legfrissebb (6.20-as) változatát, szépen hazavittem, felraktam a gépre… és az darabokra ment. Elszállt a DOS-alkönyvtár, mindkét Windows, a szövexerkesztők; valami becsapott nagyon a C: főkönyvtár-bejegyzésbe a winchesteren. Öt óra hosszat raktam utána rendbe, leginkább újratelepítve a dolgokat; egy csomó minden (köztük az 5.0-ás Norton Commander) el is veszett. Kiderült, hogy a QEMM és a japán DOS képtelenek elviselni egymást.
Nem szakemberek átugorhatják a következő részt, de talán érdekes lehet. A következő előnyökkel járt a 6.2-es japán DOS használata:
1. Végre mind a 32 megabájt RAM-ot látja a DOS. Előtte valamiért a FONT.SYS a 16 megabájt fölötti területre mászott, és akármilyen memóriakezelőt is használt az ember, max. 16 megabájtos gépe lehetett.
2. Nincs többé SW.BAT: egy (igaz, hosszú) CONFIG.SYS és AUTOEXEC.BAT van, ötféle konfigurációval (angol/japán, CD-vel/nélkül, meg egy a játékokhoz).
3. Javult a DOS-os japán váltóprogram: most már ugyanaz, mint amit a japán Windows is használ (és tényleg nagyon jó).
4. Állítólag – bár ezt egyelőre nem tudtam ellenőrizni, nem lévén meg az új szabvány – az új DOS már a 90-es JIS kódszabványt használja, nem a régit. Ez leginkább azért lenne fontos, mert az újban állítólag benne van az ő betű. Sajnos, a Windows viszont biztos, hogy nem, tehát egyelőre ez sok változást nem jelent.
5. Eltűntek a C: főkönyvtárból a héber nevű állományok. A DOS minden vacka a C:\DOS-ban van.
6. Végre megint teljes a DOS (az 5.0-nak elromlott az egyik gyári lemeze). Ez többek között a Dark Forces-hez kellett, mert ahhoz kell a SUBST parancs, ami nekem nem volt meg.
Jó későn lett, mire újra működött a gép, de most szebb, mint valaha. És a 4.0-ás Norton Commander különben is sokkal jobb és gyorsabb.
Egyébként tényleg megkaptuk az ösztöndíjat, tényleg sok pénz, és azt hittem, bezabálok; aztán végül egy salátával többet vettem ebédhez, meg húsz deka sonkát az esti rántottába. Parizer nincs is itt, virsli se, gyakorlatilag csak sonka, de az meg édes. Lehet, hogy ezután sem fogom erőltetni a húst? A csirkemell az egyik boltban mindenesetre olcsó, 50 yen tíz deka; szóval, kétszáz yennél is olcsóbban lehet venni két szép nagy darabot, és nagyon finomra sül a hotto puréto-n. Yakisobába is, okonomi-yakiba is finom, kipróbáltuk.