Mi hiányzik itthon Japánból?

Kedves olvasónk felvetésére akkor lássuk, mi az, ami Japánban van és itthon nincs. A magas labdákat most nem csapkodnám le (“közbiztonság”), és a tisztesség kedvéért ez a – messze nem teljes – lista is álljon kizárólag ételekből ill. éttermekből, és szándékosan ne is ilyen elszállt dolgokból:

• Az akihabarai Shalimar curry-vendéglő;
• A Go-Go Curry csirkehúsos menüje;
• Amint már sokszor felemlegettem, a matsumotói Kanó vendéglő “B” menüje (rántott csirke, rizs, miszo-leves, spagettisaláta, savanyúság, jellemzően takuan (savanyított retek);
• A yokohamai Very Strawberry (khm… szóval Berí Szutoróberí) spagettis-sütis vendéglő nagyjából akármelyik spagettije és sütije, de legfőképp a kiszolgálás (és az epres sajttorta);
• A Sushirou és néhány más, nagy futószalagos szusi-bár (kaitenzusi), a választékért és a kiszolgálásért, tanítani kéne;
• Az Aquarius sportital a Coca-Colától (meg a Vitamin Water)… de ezek nagyon;
• A McDonaldsban a 120 yenért kapható Shaka-Shaka Chiken (egy szelet rántott csirke, egy hamburgerbe beletéve több hús és még mindig olcsóbb, mint a csirkés szendvics);
• A szupermarketben este fél nyolc után leárazott szusi és szasimi (teljes áron se drága, de így nevetséges, a magyarországi úgy egyötöde);
• A Yokohama állomás alatti Cial Food Court néhány üzlete (például a rántottcsirkés, de van ott sok-sok más jó hely, például az egyik bentós néni);
• A Kóbeja német péklánkának öltözött felszolgálói és a péksütemény-svédasztala.