Mik nem vannak

Egy kis történet, amellyel itt lakó ismerős örvendeztetett meg.

Nemrégiben néhány idelátogató orosz turista éktelenül rosszul lett, szaladtak velük kórházba, de valami nagyon csúnya mérgezéses tüneteket produkáltak, és hát úgy nézett ki, hogy készülnek halni megfele. Lett elég nagy pánik a nyomozásnál, csupa  orosz, hátha a KGB vagy a maffia számolt le valakivel, sok japán rendőr szaladgált idegesen, egészen addig, amíg az egyik eszesebb rendőr a szemét átvizsgálása közben nem talált valami furcsát. Így utólag aztán már könnyű okosnak lenni, a következő történt:

Kedves, szimpátikus, cirillbetűs barátaink kicsit drágállták az itteni árakat, különösen a szállodában a minibárt, de hát inni meg muszáj, úgyhogy lementek az éjjel-nappaliba, hogy beszerezzenek némi töményet, ezt-azt. Enni is sajnálták a pénzt, úgyhogy a biztonság kedvéért vettek csipszet, de nem aprózták, abból elég sokat. Mármost valószínűleg az történhetett, hogy ezek szeretik a csípőset meg a sósat, és megörültek, hogy a japánok mellékeltek plusz sót is extra kis zacskókban, úgyhogy ki is bontották, rá is szórták, meg is ették az egészet, oszt leöblítették kis vodkával.

A zacskókra természetesen rá volt írva az is, hogy sirika geru, (szilikagél), meg általában az is rá szokott, hogy DO NOT EAT, de hát cirill betűkkel egyik se volt…

————

Kicsit más. Tegnap idelátogató magyarokkal vacsoráztunk együtt, és mint kiderült, az egyikük úgy áll az étkezéshez, hogy aminek nincs lába (hal, kígyó, giliszta), azt nem arra találták ki, hogy megegyék. Én próbáltam rém konstruktívan hozzáállni a dologhoz és adtam neki olyat, aminek mindjárt nyolc (polip) meg tíz lába volt (rák), de az se köllött. Viszont most szegény dolgozhatja át az oly sok éven át használt definíciót…