Nyögvenyelés

Nem halad ez a blog, pedig már egy csomó anyag elő van készítve, csak a szokásos év végi hajrá. Mindenesetre kedvenc kalligráfusunknak egy hónapig kiállítása van a Csepeli Munkásotthonban, aki teheti, nézze meg, ingyen van és nagyon szép.

Egyébként meg frász és még egyszer frász. Ártunk és ormányunk áldásos működésének köszönhetően vehetem meg a cégtől a saját autómat – a 11 éves Octavia ér kb. félmillió forintot, míg jövőre havi 33 ezer forint cégautóadót kéne rá fizetni, január 20-ig az egész évet egyben, 396 ezer forintot (nooooormális?) -, úgyhogy kiderült az átíratásnál, hogy sose is adtuk le a bank igazolását, hogy az autó már hitelmentes (maradjon köztünk, sose is akartuk eladni az autót, gondoltam, még tíz év és az árokba lökjük). Előtaláltuk az igazolást, megyek be az önkormányzathoz, látom, hogy el van írva rajta a rendszám (egyetlen számjegy). Ügyintéző néni nagyon kedves volt, megnézte, majd megnyugtatott, hogy nemcsak a rendszám van elírva rajta, hanem a motor- és alvázszám is – három adatból három -, úgyhogy ő most inkább nem fogadná el ezt a papírt, különösen, hogy a másik rendszám is egy Skoda. És a három adat láthatóan nem rosszul volt kigyűjtve (a másik rendszámhoz tartozó adatokkal), hanem hol egy nullával több, hol egy AGU helyett AUG.

Összehasonlításképp, kijött rettentő szigorú levél Japánban a kerületházáról, hogy jövedelemadó így meg úgy, azonnal valljak színt, milyen jövedelmeim voltak még tavaly. Kétségbeesetten felhívtam őket Skype-on, hogy hát jajizé, csókolomakezsitlábát, hát nem vagyok én most ott, bocsánat, hogy nem határidőre, mit csináljak, hogy ne tépjék le a fejem. Ja, nem akartak ők zavarni, csak azt akarták kérdezni, hogy tavaly október után volt-e még jövedelmem. Mondom, nem, akkor léptem ki hivatalosan a cégtől, más jövedelmem nem volt. Ja, akkor elnézést a zavarásért, csak ezt akarták kérdezni, tépjem nyugodtan össze a levelet, a többire már rég megfizettem az adóelőleget, jó egészséget, viszonlátás.

Magyarázzam még, hogy miért élnek a japánok jobban?