Nyú fénképezőgép

Először is szögezzük le, hogy én nem tudok fényképezni. Éppen ezért, amikor kijöttem 13 éve ösztöndíjjal, vettem egy jó drága Nikon fényképezőgépet (F70, azzal a felkiáltással, hogy ez egy életre elég lesz), amivel még én is egészen jó képeket csináltam. És elcsábultam.

Az F70-est persze pár hónapon belül lopták el, ahogy hazaköltöztem, de a Nikon kamerák szeretete megmaradt… azt kellett valahogy kibírni, hogy ne a legdrágább kamerát vegyem meg, amit még épp ki bírok valahogy fizetni, hanem aminek a legtöbb értelme van. Így aztán az ember egy idő (és egy D70) után eljut Ken Rockwell weboldalára, ahol is elmondják neki, hogy felesleges D40-nél jobbat venni. Viszont érdemes jó objektívet. Meg egy pici gépet, amit az ember hord magánál (Casio Exilim). Úgyhogy nekem ezek voltak sokáig, ezekkel készültek például a halpiacos képek is, meg megannyi más. Közben meg persze megjelent a D90, és majd egy évig kibírtam, hogy ne vegyek.

Igenám, csakhogy ifjú barátomat is meglegyintette a fényképezés szele, én meg persze elküldtem Ken Rockwellhez, úgyhogy ő is elkezdett D40-et akarni, lehetőleg az én alig használt masinámat, féláron. Úgyhogy aztán ez lett… én meg kinéztem a kakaku.com-ról, hogy hol a legolcsóbb a D90, és egészen jó áron sikerült megkapni.

Lényeg, ami lényeg, bár a blogon ugyanolyan felbontásban láthatók a képek (egy ideje 1024×768-ban), most már az eredetik még nagyobbak, és hátha még egy kicsit jobbak. Már ha valaki kérni akar belőlük.