Celeb lettem
Hülye érzés, na. Szóval az történt, hogy március elsején, amikor megérkeztünk, elkapott valami tévéstáb a reptéren családostul, hogy ki vagyok én és mit keresek Japánban. Olyan 15 percig faggattak – […]
Gaidzsinnak lenni jó…
Hülye érzés, na. Szóval az történt, hogy március elsején, amikor megérkeztünk, elkapott valami tévéstáb a reptéren családostul, hogy ki vagyok én és mit keresek Japánban. Olyan 15 percig faggattak – […]
Épp a pokiói kínai követséget kerestem a guglin, amikor is szembesültem az alábbi képpel: Igen, a kínai követség csak három csillagot kapott a lehetséges ötből, 33 vélemény alapján. Gondolom, pocsékul […]
Sabolc újra in Japan, immáron március 1. óta, ezúttal családostul (Mrs. Shirokuma és a kicsi bocs), igazi, klasszik salaryman-ként. Új élet, új kihívások – két évre elmegy az ember, aztán […]
Magyarországon vásárolt görög gyümölcsleves, japán tejjel… :-) Van új Werther, de azért se róla írok… viszont van új vízum is, úgyhogy újabb egy évig riogathatom az itteni dedeket.
Mínusz pénzért úgy kell dolgozni, hogy az ember dolgozik többért (plusz útiköltség) valakinek, de mások erősen könyörögnek neki, hogy segítsen. Intermezzo: én tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen jól […]
Megint Japán, most érkeztem, pár órája. Egy teljes nap utazás után muszáj kicsit aludni, de ha sokat alszik az ember, sosem áll át. Hát most sikerült megtalálni a hibátlan módját […]
Az úgy volt, hogy van ugye nekem a mostanra erősen fényét vesztett biciklim, teccenek emlékezni, fénykorában így nézett ki: Ez majdnem négy évvel ezelőtti fénykép, mostanra sokkal rozsdásabb, mert kint […]
Arról volt már ugye szó, hogy Japánban a curry – már a japán fajta, ez a sűrűbb, lisztesebb, nem a híg indiai – meglehetősen nemzeti eledel, a nálam okosabbak szerint […]
Én is ott voltam (az M1-en, a 69-es kőnél, egy centit nem mozdultunk este kb. nyolctól másnap du. úgy negyed kettőig). Természetesen lehet szidni az idiótákat, hogy miért indulnak el […]