Van ám nekem szép új villanyszótárom, Sharp Papyrus AT-770 (ha kell valakinek otthon, szóljon, viszek, az egyik legjobb, amit most lehet kapni). Egyrészt van benne rettentő mennyiségű szótár, enciklopédia és könyv (háromnyelvű angol-japán-kínai, kiejtéssszótár, My Paedia enciklopédia, és még sorolhatnám), és persze kézírásfelismer is, de van két olyan funkciója, amire nem számítottam.
Az egyik, hogy ezért a pénzért (kevesebb, mint 50 ezer forintról beszélünk!) természetesen van benne SD-kártyaolvasó, hogy más anyagokat is lehessen beletenni, de ha már van, és úgyis van benne hangszóró meg fülhallgató), akkor persze, hogy MP3-lejátszónak is lehet használni. Mivel 2 gigabájtos SD-kártyáim vannak, hát két gigabájtosnak.
De a másik még aranyosabb. Én évek óta szenvedek – és itt az elmúlt hetekben nagyon –, hogy valami kisméretű dologgal könyvet lehessen olvasni villanyosan a vonaton vagy a metrón. A Papyrus meg ugyan csak szövegfájlokat, de kifogástalanul megjelenít, háromféle betűmérettel, lehet beállítani könyvjelzőt. Jó, PDF-et nem tud (az lenne az igazi), de regényeket teljesen jól lehet olvasni. Hogy-hogy nem, rendelkezem néhány könyvvel elektronikus formátumban, úgyhogy az elmúlt napokban, amióta ezt a funkciót beüzemeltem, sokkal kevésbé frusztráltan utazom a vonaton, még ha sokan is vannak.