Azt hittem, kijövök Japánba, immár n-edszer, és majd újból elkap a közléskényszer, oszt nem.
Azért két hét után – még ha eléggé szanatóriumosra is sikerült, a napok jellemzően a déligalvás-fordítás-sportklub-szuszóka-mégtöbbfordítás-Skype-elégmárafordításbólnézzünkHírózt menetrend szerint teltek – így tudnám összefoglalni a benyomásokat:
- Nagyjából egyidős a két robogóm (az otthoni kicsit idősebb, de három évig ugye nem nagyon használtam) és a bukósisakjaik is, mégis, az otthonin a második szemellenző karcolódik átláthatatlanra, az itteni meg négy éve hibátlanul bírja, alig van rajta karc. És otthon nem merek szemüveg nélkül motorozni (a múltkor a Fradi-pályánál frankón egy nylonzacskót csapott az arcomba a szél, úgy hatvannal), itt meg úgy kell megerőszakolni magam, hogy le akarjam hajtani a szemellenzőt. Mondjuk az is igaz, hogy az itteni robogó 50 köbcentis, és az átlagsebesség 20 alatt van (és 40 felett is ritkán megyek), de akkor is.
- Annyival, de annyival jobb itt a rizs… kirúgtam a hámból, és ha már vettem rizst, akkor kivételesen nem a legolcsóbbat, hanem akkor már legyen kosihikari, jó, nem niigatai (az kb. a legdrágább rizs Japánban), hanem Tocsigi prefektúrából származó, de akkor is jó. Tényleg. Nem vagyok normális, hogy korábban mirelit csáhan-okon meg mikrózható rizseken éltem.
- Egyre olcsóbb minden. Az importdolgok az erős yen miatt, egy csomó dolog az olcsóbban importált nyersanyagok miatt (a Gjómu Szúpá-ban 70(!) yen a 8 szeletes kenyér, tizensok éve 118 yen volt az abszolút minimum, amit találtunk), egy csomó dolog (pl. LED-es tévék) meg azért, mert ölik a japán ipart, sehogy nem fogynak a dolgok, nem győznek már akciózni. Magára valamit adó japán régen inkább nem evett, de nem vett koreai holmit, most meg az LG vezeti a monitoreladásokat…
- Még mindig sokkal finomabb az itteni MacDonalds, mint az otthoni, ráadásul mindenféle új, csirkés szendvicsek vannak (egy közülük meg 100 yen, nagy hús, siavasze (“bódottá”)).
- Ha itt lekapcsolja a szolgáltató az internetet, mert nem fizettem időre, majd felhívom, hogy bocsánat, külföldön voltam, de 10 perce befizettem az éjjel-nappaliban, akkor azonnal visszakapcsolják a netet, nem várnak 3 munkanapot és/vagy hogy beérkezzen a pénz. Elhiszik.
“Nem vagyok normális, hogy korábban mirelit csáhan-okon meg mikrózható rizseken éltem.”
Pár év, és ezt fogod mondani a hetven jenes kenyérről. Ég és föld egy igazi kenyérrel összehasonlítva. :p
Nagyon jó kis 70 yenes kenyér… főleg most, hogy éppen nincs rendes japáni fizetés… :-))
Kicsit komolyabban, persze, de inkább csak ürügynek kell a melexendvics teteje alá, nyersen én sem eszem… :-)