Mondanám, hogy az ember itt mindenhez hozzászokik előbb-utóbb, de ha elbambul, akkor azért érik meglepetések. Például a minap, motorozásnál, minden átmenet nélkül szembejött egy vendéglő:
és persze az ötödik másodpercben az ember már felocsúdott, hát persze, hogy 玄屋、Gen vendéglő, amiből a gen pont egy érdekes (és ritka) kandzsi, olyasmit jelent, hogy rejtélyes, meg okkult. A fenének nem bírták kitenni azt a fránya aposztrófot (vagy kötőjelet, ez így elvileg rossz, nem a helyes げんや-nak íródna át, hanem げにゃ-nak).
A másik kedvenceim – és ezt most abszolút pozitívan gondolom – a különféle eligazító és tiltó táblák. Ezt bírják itt úgy csinálni, hogy ne idegesítsék az embert, hanem még akár el is olvassa. Az egyik (jó régi, vagy húszéves) lift mellett látható ez a tábla:
Ez bizony egy tiltó tábla, ezeket mind nem szabad csinálni. De annyira aranyosak a rajzok mellé, hogy az ember el is olvassa, meg is jegyzi, és talán tényleg nem is csinálja.