{"id":345,"date":"1996-07-25T21:32:41","date_gmt":"1996-07-25T19:32:41","guid":{"rendered":"http:\/\/www.sabolc.com\/blog\/?p=345"},"modified":"2008-08-29T11:35:26","modified_gmt":"2008-08-29T09:35:26","slug":"345","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/345\/","title":{"rendered":""},"content":{"rendered":"<p>Az elm\u00falt napokban hurcol\u00e1sztam magammal a nagy Kitty-chan bab\u00e1t (tess\u00e9k elk\u00e9pzelni, hogy egy f\u00e9lm\u00e9teres Mazsol\u00e1val m\u00e1szk\u00e1lok), amivel nem kis felt\u0171n\u00e9st keltettem. A dolog persze, sz\u00e1nd\u00e9kos volt: k\u00edv\u00e1ncsi voltam, hogyan reag\u00e1lnak a jap\u00e1nok.<br \/>\nH\u00e1t, el\u00e9g s\u00falyosan. Legjobban tal\u00e1n Oki senseit siker\u00fclt led\u00f6bbenteni, amikor k\u00e9t perccel \u00f3rakezd\u00e9s ut\u00e1n beviharzottam Kitty-chanostul. \u0150 \u00e9ppen besz\u00e9lt, \u00e9s a tork\u00e1n akadt a sz\u00f3. Funahashi, a cihol\u00f3gus kend\u00f3s l\u00e1ny, aki sose j\u00e1r edz\u00e9sre, de nagyon nagysz\u00e1j\u00fa, kiosztott rendesen. Viszont aj\u00e1nd\u00e9koztam neki egy biciklit (az elm\u00falt napokban n\u00e9gy mountain bike-ot tal\u00e1ltam \u00f6sszesen kidobva), mire sokkal jobb kedv\u0171 lett.<br \/>\nSz\u00f3val mondtak r\u00e1m mindenf\u00e9l\u00e9t, p\u00e9ld\u00e1ul hogy <em>rorikon<\/em>. Ez a rendk\u00edv\u00fcl jap\u00e1n hangz\u00e1s\u00fa sz\u00f3 a <em>Rorita kompurekksu<\/em>, azaz a Lolita-komplexus r\u00f6vid\u00edt\u00e9se. Ezt a v\u00e1g\u00e1st k\u00f6nnyed\u00e9n h\u00e1r\u00edtottam, l\u00e9v\u00e9n egy rendes <em>rorikon<\/em> a 12-15 \u00e9ves kisl\u00e1nyok ut\u00e1n \u00e9rdekl\u0151dik, engem pedig 8 felett nem hatnak meg.<br \/>\nMondtak azt\u00e1n rond\u00e1bbat is, hogy <em>otaku<\/em>. Ez egy igen nehezen magyar\u00e1zhat\u00f3 kifejez\u00e9s, olyannyira, hogy m\u00e1r az amerikai angol nyelvbe is kezdi megtal\u00e1lni a hely\u00e9t, mint j\u00f6vev\u00e9nysz\u00f3. <em>Otaku<\/em> jap\u00e1nul csak annyit jelent, hogy m\u00e1ni\u00e1kus, bolond, de az ut\u00f3bbi id\u0151ben egy igen speci\u00e1lis \u00e9rtelemben kezdt\u00e9k el haszn\u00e1lni. Eg\u00e9szen pontosan arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy bizonyos, els\u0151sorban gyerekeknek sz\u00e1nt rajzfilmeket (p\u00e9ld\u00e1ul a kifejezetten 9-14 \u00e9ves l\u00e1nyoknak val\u00f3 Sailor Moont) nemcsak a megc\u00e9lzott koroszt\u00e1ly, hanem feln\u0151tt emberek, els\u0151sorban f\u00e9rfiak is n\u00e9zik. (Most le fogok bukni: a Sailor Moon \u2013 <em>Seeraa Muun<\/em> \u2013 annyira aranyosan h\u00fclye, hogy m\u00e1r-m\u00e1r tetszik&#8230;) Erre persze mondan\u00e1 az ember, hogy h\u00e1t hadd n\u00e9zz\u00e9k, de a jelens\u00e9g \u00e1ll\u00edt\u00f3lag ijeszt\u0151 m\u00e9ret\u0171, mind Jap\u00e1nban, mind mostan\u00e1ban az Egyes\u00fclt \u00c1llamokban is. Valami k\u00f6ze lehet a dolognak ahhoz, hogy egyre t\u00f6bben \u00e9lnek mind a jap\u00e1n, mind az amerikai nagyv\u00e1rosokban egyed\u00fcl (New Yorkban \u00e9s Toki\u00f3ban \u00e1ll\u00edt\u00f3lag 40% felett).<br \/>\nNa, a k\u00eds\u00e9rletsorozat befejezt\u00e9vel, elegend\u0151 mennyis\u00e9g\u0171 becs\u00fclets\u00e9rt\u00e9s begy\u0171jt\u00e9se ut\u00e1n elaj\u00e1nd\u00e9koztam Kitty-chant Aya-channak, akarom mondani Satoo senpainak a kend\u00f3klubb\u00f3l. Harmad\u00e9ves n\u0151v\u00e9rk\u00e9pz\u0151s, teh\u00e1t id\u00e9n m\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem j\u00e1r edz\u00e9sekre, n\u00e9gy h\u00f3napja nem is l\u00e1ttam, azt\u00e1n most, hogy valami gondja akadt a k\u00f6nyvt\u00e1r sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p\u00e9nek haszn\u00e1lat\u00e1val, mindj\u00e1rt esz\u00e9be jutottam. N\u00e1lam meg \u00e9ppen ott volt Kitty-chan, h\u00e1t a kez\u00e9be nyomtam.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>Az elm\u00falt napokban hurcol\u00e1sztam magammal a nagy Kitty-chan bab\u00e1t (tess\u00e9k elk\u00e9pzelni, hogy egy f\u00e9lm\u00e9teres Mazsol\u00e1val m\u00e1szk\u00e1lok), amivel nem kis felt\u0171n\u00e9st keltettem. A dolog persze, sz\u00e1nd\u00e9kos volt: k\u00edv\u00e1ncsi voltam, hogyan reag\u00e1lnak [&hellip;]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[9],"tags":[],"class_list":["post-345","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-old-diary"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/345","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=345"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/345\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=345"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=345"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=345"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}