{"id":842,"date":"2009-05-31T22:08:47","date_gmt":"2009-05-31T20:08:47","guid":{"rendered":"http:\/\/www.sabolc.com\/blog\/?p=842"},"modified":"2009-06-30T18:51:20","modified_gmt":"2009-06-30T16:51:20","slug":"koltozkodes-jegesmedve-modra-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/koltozkodes-jegesmedve-modra-2\/","title":{"rendered":"K\u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9s jegesmedve m\u00f3dra 2."},"content":{"rendered":"

Az t\u00falz\u00e1s, hogy reggel frissen \u00e9s kipihenten \u00e9bredtem volna, de mindenesetre sokkal frissebben \u00e9s kipihentebben, mint amire eredetileg sz\u00e1m\u00edtottam. Tulajdonk\u00e9ppen biztosan lehetne finom ecsetvon\u00e1sokkal r\u00e9szletezni, hogyan takar\u00edtottam ki (a sz\u00f6rny\u0171 kupler\u00e1j nagy r\u00e9sze v\u00e9g\u00fcl is azt\u00e1n kidoband\u00f3 szatyroknak meg dobozoknak bizonyult), de annyira nem volt rettent\u0151en izgalmas, ink\u00e1bb csak hogy v\u00e9gzek-e id\u0151re. A magyar\u00e1zathoz az tartozik, hogy \u00e9n ugyan k\u00e9pes vagyok sz\u00e9pen kitakar\u00edtani (csak nem szeretek \u00e9s nem szoktam), de ez m\u00e9g mindig b\u00edr n\u00e9ha kev\u00e9s lenni a jap\u00e1n elv\u00e1r\u00e1sokhoz k\u00e9pest.<\/p>\n

V\u00e9g\u00fcl is feleslegesen agg\u00f3dtam, egyr\u00e9szt 10-kor meg\u00e9rkezett a f\u0151n\u00f6k feles\u00e9ge, aki m\u00e9g az\u00e9rt leellen\u0151rizte, hogy rendben vannak-e a dolgok \u00e9s ink\u00e1bb csak a maga megnyugtat\u00e1s\u00e1ra m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny dolgot let\u00f6r\u00f6lgetett; illetve meg mert ut\u00e1na, az \u00e1tv\u00e9teln\u00e9l a lak\u00e1sb\u00e9rl\u0151s c\u00e9g megb\u00edzottj\u00e1t l\u00e1that\u00f3an sokkal jobban az \u00e9rdekelte, hogy a m\u0171szaki berendez\u00e9sek (l\u00e9gkondi, v\u00e9c\u00e9, mosogat\u00f3, villany) m\u0171k\u00f6d\u0151 \u00e1llapotban vannak-e, nem pedig az, hogy maradt-e egy kis piszok a parkett\u00e1n. A pap\u00edrmunka v\u00e9g\u00e9n kider\u00fclt persze, hogy mi\u00e9rt: mert \u00edgy is, \u00fagy is r\u00e1vernek a b\u00e9rl\u0151re (amelyik jelen esetben a c\u00e9g) egy 30 \u00e9s 60 ezer jen k\u00f6z\u00f6tti takar\u00edt\u00e1si d\u00edjat (mondtam is r\u00f6gt\u00f6n, hogy akkor \u00e9n ink\u00e1bb egy takar\u00edt\u00f3c\u00e9get csin\u00e1ln\u00e9k, ha lehet).<\/p>\n

\u00c1tad\u00e1s ut\u00e1n megh\u00edv\u00f3dtam egy b\u00facs\u00faeb\u00e9dre, sajnos a m\u00e1r meg\u00e9nekelt K\u00f3bej\u00e1ba<\/a>, ahol is ak\u00e1rmennyire tudtam, hogy \u00e9n m\u00e9g el akarok menni b\u00facs\u00fal\u00e1togat\u00e1sra a sportcentrumba, \u00e9s ak\u00e1rmennyire is pr\u00f3b\u00e1ltam vigy\u00e1zni, csak musz\u00e1j volt a sok finom p\u00e9ks\u00fctem\u00e9nyt \u00e9s kenyeret megk\u00f3stolni. Azt\u00e1n menni kellett, mert elkezdett esni az es\u0151 – nem t\u00fal j\u00f3 el\u0151jel, ha belegondolok, hogy a terv az volt, hogy a b\u00facs\u00fal\u00e1togat\u00e1s ut\u00e1n \u00e9n \u00e1tbiciklizem a megmaradt nem is olyan kev\u00e9s cuccal Yokoham\u00e1ba.<\/p>\n

A sportcentrumban t\u00e9nyleg nagyon kedvesen fogadtak, \u00e9s mivel a csukl\u00f3m sem f\u00e1jt m\u00e1r olyan rettenetesen, \u00f3vatosan m\u00e9g squasholni is siker\u00fclt egy adagot, de az eredeti terv, hogy az egyik edz\u0151nek aj\u00e1nd\u00e9kba adom a macit, cs\u00fafos kudarcot vallott. Azt tudtam, hogy nem fogadhatja el, de h\u00e1t mivel ez volt az utols\u00f3 nap, azt gondoltam, jogilag \u00edgy rendben lesz\u00fcnk (t\u00e1voz\u00e1skor pr\u00f3b\u00e1ltam odaadni), de nem engedt\u00e9k neki. \u00c9n viszont kaptam egy lapot, amit az \u00f6sszes edz\u0151 al\u00e1\u00edrt (m\u00e9g akiket nem is nagyon ismertem), \u00fagyhogy teljesen meghat\u00f3dtam.<\/p>\n

\u00cdgy azt\u00e1n olyan f\u00e9l hat magass\u00e1g\u00e1ban ott \u00e1lltam egy cs\u00faful megrakott biciklivel, rajta nemcsak egy cip\u0151kan\u00e1l \u00e9s egy j\u00f3gamatrac, hanem Nittori Dakimakura Shirokuma Sr. teljes \u00e9letnagys\u00e1gban (Nittori az \u00e1ruh\u00e1z, ahol lehet kapni, Shirokuma az ugye jegesmedve, a dakimakura<\/em> az \u00f6lelget\u0151s p\u00e1rna \u00e9s az\u00e9rt Sr., mert ez a k\u00e9tezer jenes nagy butamaci, 999 jen\u00e9rt van feleekkora), \u00e9s mint kider\u00fclt, az es\u0151 sem \u00e1llt el teljesen, finoman m\u00e9g szemerk\u00e9lt. Negyed\u00f3r\u00e1ra egy\u00e1ltal\u00e1n nem lett volna zavar\u00f3, de h\u00e1t Yokohama nem negyed\u00f3r\u00e1nyira volt…<\/p>\n

\"homeward-bound-to-yokohama-1\"<\/a><\/p>\n

Az \u00fat igen cs\u00faful indult, az es\u0151 nemhogy enyh\u00fclt volna, hanem kifejezetten er\u0151s\u00f6dni l\u00e1tszott. Nade nem az\u00e9rt tanultam \u00e9n vil\u00e1gvall\u00e1sokr\u00f3l az egyetemen (a M\u0171egyetemen, hol m\u00e1sutt?), hogy ne tudjam, hogy ilyenkor mi a teend\u0151. Fogtam \u00e9s sz\u00e9pen v\u00edzhatlanra elcsomagoltam mindent a h\u00e1tizs\u00e1kban. A nagyja igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e1r el is volt, csak a p\u00e9nzt\u00e1rca-\u00f3ra-telefon komb\u00f3t kellett eldugni. Ez azt\u00e1n \u00fagy meg is tette a hat\u00e1s\u00e1t egy b\u0151 negyed\u00f3ra alatt.<\/p>\n

A tegnapi kalandoz\u00e1s ut\u00e1n m\u00e1r nem volt gond megtal\u00e1lni a helyes utat, csakhogy az els\u0151 k\u00e9t kilom\u00e9ter ut\u00e1n dermedt r\u00e1m a felismer\u00e9s, hogy bizony mindenk\u00e9ppen musz\u00e1j lesz megm\u00e1szni egy j\u00f3kora dombot: a legr\u00f6videbb \u00fat ugyanis a Yomiuri Land<\/a> nev\u0171 vid\u00e1mpark mellett vezetett el, de az egy h\u00faz\u00f3s domb tetej\u00e9re \u00e9p\u00fclt \u00e9s m\u00e1r tegnap a teheraut\u00f3b\u00f3l is el\u00e9gg\u00e9 meredeknek t\u0171nt az \u00fat. H\u00e1t most m\u00e9g meredekebbnek. Konkr\u00e9tan a domb tetej\u00e9re azt fontolgattam, hogy hogy fogok \u00e9n eljutni Yokoham\u00e1ig m\u00e9g ma?<\/p>\n

NDS Sr. egy\u00e9bk\u00e9nt nagyon seg\u00edt\u0151k\u00e9szen hevert a bicikli tetej\u00e9n, els\u0151 l\u00e1tszatra b\u00e1r rendk\u00edv\u00fcl passz\u00edvan:<\/p>\n

\"homeward-bound-to-yokohama-2\"<\/a><\/p>\n

de val\u00f3j\u00e1ban hegym\u00e1sz\u00e1s k\u00f6zben sz\u00e1mos alkalommal seg\u00edtett megt\u00f6r\u00f6lni az apuk\u00e1ja ver\u00edt\u00e9kt\u0151l csatakos arc\u00e1t (igen, r\u00e1hajoltam, ugye a kezemet nem nagyon tudtam mozgatni, l\u00e9v\u00e9n a matrac alatt), \u00e9s \u00e1ltal\u00e1ban is der\u0171t sug\u00e1rz\u00f3, m\u00e1r-m\u00e1r hurr\u00e1optimista arccal fek\u00fcdt a kupac tetej\u00e9n. Az biztos, hogy megmosolyogtattunk p\u00e1r j\u00e1r\u00f3kel\u0151t utunkban.<\/p>\n

A Yomiuri Land meredek dombj\u00e1r\u00f3l lecsorogva (kis nehez\u00edt\u00e9sk\u00e9nt nem volt j\u00f3 a f\u00e9k, f\u00e9mig kopott el\u00f6l, es\u0151ben seg\u00edti az er\u0151s \u00f6sszpontos\u00edt\u00e1st), \u00fajra lehetett felfel\u00e9 menni, b\u00e1r egy id\u0151 ut\u00e1n ez kicsit al\u00e1bbhagyott, s\u0151t, kicsit m\u00e9g lejtett is, de persze ezt azt\u00e1n gyorsan kompenz\u00e1lta egy kis emelked\u0151.<\/p>\n

Yokoham\u00e1ban nagyon sok hely neve v\u00e9gz\u0151dik “-dai”-ra (\u53f0). Ez ugyanaz az \u00edr\u00e1sjegy, mint amivel a g\u00e9peket sz\u00e1molj\u00e1k, de egy\u00e9bk\u00e9nt olyasmit jelent, hogy \u00e1llv\u00e1ny, meg torony, meg p\u00f3dium, meg \u00e1ltal\u00e1ban egy csom\u00f3 minden, aminek a jellegzetess\u00e9ge az, hogy ki\u00e1ll \u00e9s nem behorpad. Egy halom domb ilyen n\u00e9vre hallgat, a Yokohamai \u00c1llami Egyetem p\u00e9ld\u00e1ul a Tokiwadai (“Kankalindomb”) tetej\u00e9n van, az \u00faj c\u00edmem Maruyamadai (“kerekhegy-domb”) lesz. M\u00e1rmost az \u00faton, amelyet olyan b\u00f6lcsen kin\u00e9ztem, egy mintegy tizen\u00f6t kilom\u00e9teres szakaszon a v\u00e1rosr\u00e9szek nevei mindenf\u00e9le “n\u00f6v\u00e9ny+dai<\/em>” alak\u00faak voltak: Asaodai (kender), Tachibanadai (jap\u00e1n citrus), Sakuradai (cseresznye), Aobadai (“z\u00f6ld lev\u00e9l”), kicsit arr\u00e9bb Wakakusadai (“friss f\u0171”), Katsuradai (“j\u00fad\u00e1sfa”) \u00e9s Wakabadai (“fiatal lev\u00e9l”), amit itt-ott szak\u00edtott csak meg mondjuk egy Kirigaoka (“k\u00f6d\u00f6s hegy”, esetleg “k\u00f6d\u00f6s magaslat”). Tal\u00e1l\u00f3s k\u00e9rd\u00e9s: milyen alak\u00fa \u00faton bicikliztem?<\/em><\/p>\n

\u00dagy van. Mondjuk annyira nem voltak m\u00e1r brut\u00e1lisak az emelked\u0151k, mint a vid\u00e1mparkn\u00e1l, de ennek ink\u00e1bb csak az volt az oka, hogy az \u00fat \u00fcgyesen kanyargott \u00e9s \u00e9n nem mentem fel a konkr\u00e9t be\u00e9p\u00edtett dombok mindegyik\u00e9re, de az\u00e9rt nem keveset siker\u00fclt felfel\u00e9 menni. A matrac miatt nem nagyon l\u00e1tszott a kilom\u00e9ter\u00f3ra, v\u00e9g\u00fcl azt\u00e1n csak ki\u00e9rtem a 16-os \u00fatra (Yokoham\u00e1ban minden nagy \u00fat vagy 16-os, vagy Kamakura kaid\u00f3,<\/em> de err\u0151l majd k\u00e9s\u0151bb), \u00e9s kider\u00fclt, hogy 1. eddig ugyan botr\u00e1nyosan rossz r\u00e9szid\u0151t siker\u00fclt menni, valami 23 kilom\u00e9tert m\u00e1sf\u00e9l \u00f3ra alatt, de innent\u0151l gyan\u00fasan lefel\u00e9 vezetett az \u00fat. Hat\u00e1rozottan \u00e9s t\u00e9nyleg. \u00c9s egy ideje m\u00e1r az es\u0151 sem esett.<\/p>\n

\u00dagyhogy meg\u00e1lltunk NDS szeniorral egy \u00e9jjel-nappalin\u00e1l, ett\u00fcnk egy fagyit meg ittunk egy k\u00f3l\u00e1t (na j\u00f3, \u0151 a szok\u00e1sos egykedv\u0171s\u00e9g\u00e9vel n\u00e9zte), v\u00e1laszolgattunk a helyi \u00e9rdekl\u0151d\u0151k k\u00e9rd\u00e9seire (“Igen, biciklivel”. “Cs\u00f3fub\u00f3l.” “Yokoham\u00e1ig.” “T\u00e9nyleg.”), f\u00e9nyk\u00e9pezkedt\u00fcnk (innen a fenti k\u00e9pek), \u00e9s ut\u00e1na gyakorlatilag vagy 8 kilom\u00e9teren kereszt\u00fcl f\u0151leg lefel\u00e9 vezetett az \u00fat. Ez az\u00e9rt tulajdonk\u00e9ppen \u00edgy is volt rendj\u00e9n, mert Chofu eleve magasabban van j\u00f3val, mint Yokohama, \u00e9n meg nem keveset keccs\u00f6ltem felfele. Az\u00e9rt k\u00e9t j\u00f3 nagy emelked\u0151 m\u00e9g belef\u00e9rt (Yokohama hi\u00e1ba tengerparti v\u00e1ros, tele van dombokkal), \u00e9s mint eml\u00edtettem, a Maruyama-dai, ahol lakni fogok, sem valami m\u00e9ly hasad\u00e9kr\u00f3l kapta a nev\u00e9t, de azt hiszem, eg\u00e9szen meg\u00e9rdemelten ter\u00fcltem el este a dobozok k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Az t\u00falz\u00e1s, hogy reggel frissen \u00e9s kipihenten \u00e9bredtem volna, de mindenesetre sokkal frissebben \u00e9s kipihentebben, mint amire eredetileg sz\u00e1m\u00edtottam. Tulajdonk\u00e9ppen biztosan lehetne finom ecsetvon\u00e1sokkal r\u00e9szletezni, hogyan takar\u00edtottam ki (a sz\u00f6rny\u0171 […]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-842","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-daily-life"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/842","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=842"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/842\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=842"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=842"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/sabolc.com\/blog\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=842"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}